51. Bosszantó dolgok

Sokkot kaptam.

Nem feltétlen írok/fotózok/videózok csak azért, mert az jólesik. Vannak hozzám közel álló emberek, akik szerint ez "nekem menne". Miért nem csinálom én is, van mondanivalóm, van stílusom, mondják mindíg. Tény, hogy élvezem. 

Csodálom azokat, akik ezt törtetésből, megélhetésből meg a tököm tudja miért cselekszik.
Mennyiség kontra minőség. Ez az ami kiakaszt.

Két konkrét esetleírás.

1. Volt a hétvégén egy esemény a Nagyvárosban. Előadások, beszélgetések utazás témakörben, meg minden ami ezzel kapcsolatba hozható. Gondolkodtam erősen, hogy elmegyek én is hallgatóságnak, de aztán egy kicsit jobban beleolvastam a tematikába és megnéztem az előadókat...

"...2018 óta blogolok..." (2019 van)

"...hétezer kilométeres USA roadtrip..." (27ezer,én nyertem)
"...hogyan kanapészörföljünk..." (Ezt tényleg magyarázni kell??)
Satöbbi.

Kiszámoltam, hogy az itt egy nap alatt elsz@rható pénzből kb 1300 kilométert tudok motorozni, ami egy kellemes három napos kirándulásra elég. Inkább ezt választottam. A megélhetési nethuszárok meg elmehetnek a 3,14csába!

Márkatalálkozót vezetek. 2007-ben.

 Ez csak a létszám egy kis része. 

Profi vagyok, vegyetek meg!😆

2. Fészbuk, motoros csoport, önmagát rendszeresen hirdető posztoló. Ráklikkelek, hát te meg kivagy?
Mmmmmmm...

Már 3 éve él Magyarországon. Tehát külföldi az úriember. Rendszeresen motorozgat erre-arra. Ez szép dolog. Túravezetést ajánl. És baz+ eszik a cuccost.... A magyarok is.....
Namost.

Kicsiny lábszagú hazánk tényleg abból áll csak, amit egy ide sodródott külhoni 3 év alatt nagyjából látott belőle? Mondanom se kell, főleg a Nagyváros vonzásában.

És ezt tényleg el lehet adni piacképesen?
És erre van igény?

Felületesség, elnagyoltság, gyorsan sokat....

Falunapi gyerekmotoroztatás, tizenvalahány évvel ezelőtt.

Önköltséges buli volt, fizetség egy tál pörkölt és az emberek mérhetetlen szeretete.

Pénzért NEM eladható "szolgáltatás".

Ez kell.
Ezekké váltunk...

Nyomom ezt a nyomorult instagrammot is, állítólag "abban is van pénz". Milyen áron?
Ha Nagy és Drága, még akkor is ott virít az (egyébként sokszor silány minőségű és tartalom nélküli) bejegyzés alatt a millió kis szivecske. Meg ha még Nő is van mellette......

Ha csak jó, az kevés. Felületes ez is.

"Én csak írom a dalt.

Nekem énekelek."

Ha esetleg jobban tudod, mit hogyan kéne, nyugodtan ugass bele!😇

Végülis lassan három éve, hogy a magam szórakoztatására dokumentálom a saját baromságaimat és még senki nem szólt hozzá. Hogy is mondja ezt a profi jutyúber? "Lájk, seeeer end szöbszkrájb!"

Csak egy klikkre van innen a mennyeknek országa..........😜

50. Extra hülye??? Ne legyél az!

"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek..." - süvöltötte Révész Sanyi bácsi és a Piramis együttes anno 1978-ban. Na azóta tél se nagyon van, hó is csak néha mutatóban egy kicsi, ünnepelni viszont annál inkább kell. Ha lehet, jó sok forinttal megszórva, mert úgy az igazi. Hogy kapcsolódik ez például a motorozáshoz?

Motorozni sok pénzbe kerül alapjában véve. Persze vannak az aszketikus bájkerek, akik mindent megoldanak lóbadzsitból duitjorszelfbe. A másik véglet meg legyen mondjuk a béemvégéesedvencsör + csakis a túratekk kombó, de persze rájuk sem haragszunk...😉

Te ne legyél hülye. Extrán hülye. Az extrák miatt hülye. 

Mutatom az én kicsi pónim páratlan felszereltségét. Vigyázat, sok uncsi kép és leírás következik!

Első körben jöjjenek azok, amik "rajta voltak", mármint a szalonban ezekkel próbálták eladni, vonzóvá tenni, eléggé sikertelenül. Minden SW-Motech, naaaaaaagynevű német cég, drága vasdarabok. Aztán jött a gyakorlat...

1. kézvédő: masszív darab, fém vázzal, beépített irányjelzőkkel. A horrorisztikus áron kívül nem tudok belekötni semmibe. Hidegben, esőben, bokrok közt aranyat ér.

2. bukócső: sose legyen rá szükség!

3. állítható lábtartók: nem is tudom. Az tény, hogy jobb a gyárinál, de megér ennyit az az 1-2 centi?? Igazából igen. De akkor is rohadalom sokat kérnek érte.

4. középállvány: karbantartást nagyban megkönnyíti, az oldaltámasznál biztosabban tart. Sajna a precíz német mérnököknek nem sikerült ez a darab, kellett belőle faragni, annyira peckesen állt a motor. Gyakorlatilag a hátulját egy ujjal megbökve már borult is a bringa.

5. doboz: két sisak belefér és egy kicsivel olcsóbb a konkurrenciánál. Cserébe nem lehet normálisan rögzíteni a platnit, van már alatta linóleum meg mindenféle gumik. Szerettem volna bele féklámpát, de baz+ HATVAN EZER FORINT?????😒😮😣

A matricákon látható összes helyen valóban jártam már. Ez (is) csak egy fricska az aludobozokat a teljes ábécével összeragasztgató Nagyoknak...😁

...és akkor evezzünk is át az óceánokon egészen Kína országáig! A varázsszó: aliexpress ! Ha kiköltekezted magadat a gyári extrákkal, jöhet a többi, úgymint:

6. felnicsík: fényvisszaverő, jól néz ki, "óccó", mást nem tud. 450 forintért annyit küldtek, hogy még egy motorra elég lenne.

7. telefontartó: én mindenre is ezt a telefont használom, menet közben értelem szerűen ezen navigálok és az utóbbi időben rákaptam a zenehallgatásra. Az alább látható 3.500 forintos tartót összehasonlítottam élőben a naaaaaaaagy gyártó száz százalékban hasonló termékével, a döntést rád bízom...

8. kormánymagasító: 2 centivel magasabban lesz tőle a kormány, ha kiállok a nyeregből, ez bizony érezhető. Nem is gondoltam volna. Az SW-Motech árának kevesebb mint a feléért, egymás mellé téve se sok a különbség. Jó tudom: a németek az űrben tesztelt karbontitánkompozitötvözetből céencézték ki. Kínában...

9. oldaltámasz talp: nagyobb felületen támaszkodik a motor. Negyed annyiért, mint a nagy gyártók ugyanilyen termékei. Magyarázatot lásd eggyel fentebb!

10. pótféklámpa: a hátsó világítás olyannyira mélyen rejtőzik a doboz alatt, hogy a forgalom néhány résztvevője talán nem is látja ha lassítok. Kettőszázötven forintból megoldódott a probléma. Ja, ennyiért még indexel is. Röhej.

11. "tankpad": na ezt sose értettem, hogy mire lehet jó? Állítólag hogy ne karistoljuk össze a benzintankot a térdünkkel meg a tanktáskával. De a klasszikus tankpadnak csúfolt mintás marhaságok erre pont nem jók. Vastag átlátszó öntapadó mindenhova oszt jónapokat!

12. dekorfólia: azt hittem egyszerűbb lesz. Festéssel hamarabb és szebben megoldottam volna, ez viszont bármikor nyom nélkül eltávolítható. Jól áll neki a távolság, ahogy mondani szokás!

13. "tempomat": hosszú távon jó szolgálatot tesz, hogy nem az ujjaimmal szorítom a gázmarkolatot, csak a csuklómmal tartom ezt a kis lemezkét. Moralizálhatnánk, hogy ezt a háromszáz forintos dolgot miért itthon kellett volna megvennem minimum tízszer ennyiért, hogy a magyar kereskedő megélhetése, meg az adózás, meg a munkahelyek megőrzése, satöbbi. Aha. Ő is onnan rendeli és még valószínűleg kedvezményt is kap Csangéktól, mivel neki nem egyet visz a postás.

Ennyit Kínáról. Mindíg találok valamit az említett webáruházban (most épp ledes izzókat várok) és eddig még sose csalódtam. Ha ráérsz és nem kell az adott termék azonnal, akkor hajrá - de tudod: ésszel! Ne légy hülye!


Egyebekben pediglen vala még:
14. porvédők: talán nem megy olyan hamar tönkre az első villa. Kicsit drága volt, de nem sok kedvet éreztem a vadiúj motor elejének teljes szétborításához, így még az átadás előtt a szalonban felkerültek.

15. túraplexi: Givi gyártmány, 25 ezerért teljesen jó. Dupla olyan magas, mint a gyári, már érezhető a különbség. 183 centi vagyok, kb 110-120-as tempónál még vígan fel van hajtva a sisakom állrésze. Persze: ez nem vetekszik egy autó szélvédelmével, de ilyen motoron egyrészt szerintem nem is nagyon érhető el, másrészt meg ha ez a cél, bele se kezdj! Egy korábbi motoromon én ezt rendre  végigjátszottam: kisplexi, nagyplexi, túraplexi, vario-túraplexi, vario-túraplexi toldóval, aztán visszatettem szépen a gyárit....

16. usb töltő: etetni a telefont, mi másra? Ez is átadás előtt került bele, ez se volt "óccó". A teljesítménye nem feltétlen elég az én strapadroidomnak: ha minden megy rajta és a kijelzőjét sem kapcsolom ki, akkor leginkább csak szinten tartja az akkut, de nem tölti. Ezzel együtt tudok élni.

17. haspáncél: ez abszolút egyedi darab, pár utcával odébb készült, egy gyári darab mintájára. Különbség természetesen az árban van, valamint ez masszívabb, praktikusabb és egyszerűbben rögzíthető lett. Mindent megvéd a blokk alján és elején. Imádnivaló darab, nemde?

18. szütyőke: valami régi bicikli szerszámostáskácskája lehetett, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.😍A sisakhálók és gumipókok laknak benne.

19. ülés: nagyobb lélegzetvételű beruházás volt, anyagilag-logisztikailag-tervezésileg egyaránt. Megérte. A gyári kínpad 50 kilométer után már ledobott volna magáról, ezzel azért egy tank benzint el lehet füstölni. Őket kell keresni!

Itt tartok most. Mint említettem, jönnek a ledek és tervben van egy automata láncolajzó felszerelése is. Ezzel persze nem hiszem, hogy "elkészül" majd, mert ennek a betegségnek sose lesz vége. És ez így van rendjén, bárki bármit mond.

Ha ilyen jó idő lesz továbbra is, akkor ugyanilyen ritkán fogok csak írni. Március óta még csak nyolcezer-párszáz kilométert sikerült gurulni, hogy a macskáink rugják meg!😁

49. Hétezer munkanélküli kilométer

Pörögjünk fel!

Rövid összefoglaló a közelmúltról: megint "nyugdíjas" vagyok egy ideje és a negyvenedik szülinapomra jó alaposan megleptem magamat egy vadiúj kalandmotorral. Nagyjából ennyi a lényeg.

Amiért eredetileg elkezdtem írkálni ezt a blogot, az a cél most anyagi és egyéb okokból módosul/tolódik/a jövő ködébe vész. Azzal dolgozunk, amink van, pestiesen szólva. Még mindíg erősen agyalok azon, hogy angolul is jegyzeteljek tovább, de mivel most következik pár gondolat a kukiméret és a köbcenti közötti magyaros összefüggésről, maradok itthon.

Tehát Kawasaki Versys 300.

Háromszáz köbcentis??? Csaaaaaaaaaak? De az.....

Ja. Anyátok.

Majd én tudom!

Nyolc hónapja hoztam el a szalonból, most tartunk hétezer kilométernél. Ezalatt sikerült már kipróbálni mindenféle szituációban a legkülönbözőbb körülmények között. Mit mondjak: nem csalódtam!

Kaptunk sok dícséretet. 

"-Szép ez az új 650es!

  -De ez nem is az.

  -Jaaaa,hogy ez az ezres?

  -Nem,ez csak a háromszázas vaze!"

??????????????

Nem hiszik el. Ezek egyszerűen nem hiszik el! Hogy ez "csak" 300 köbcenti, hogy ezzel is lehet jót motorozni, hogy lehet vele előzni, hogy lehet rá pakolni, hogy lehet vele utast vinni, ésatöbbisatöbbi.

...mert itt kicsiny lábszagú hazánkban az ezer alatt nem motor! De fölötte is csak akkor, ha minnnnnnimum százötvenkétszázhúsz lóerő. 😣 

Az aprópöcsűek népe vagyunk. Én köszönöm jól vagyok...😆

Külföldön ezt a semmire sem jó kis motort viszik, mint a cukrot. És nagy számban főleg az idősebbek, akik már lehet hogy sejtenek valamit. Itthon -tudomásom szerint- én vagyok az egyetlen idióta...

Nem akarok senkinek semmit bebizonyítani.

Nem vagyok irígy senkinek semmiféle tulajdonára.

Nincs miért magyarázkodnom.

Az Élet szép és én élvezem.

Hát Te?😉

Mostantól motorozás!

Itt, Instagramon és YouTube-on is.

Blogbejegyzéseket továbbra is csak akkor fogok kreálni, ha van mondanivalóm. Csak azért, hogy telesz@rjam a netet mindenféle sületlenségekkel, arra nem érdemes időt pazarolnunk. Se nekem, se Neked, Kedves Olvasóm!

Hogy mondta a Tankcsapdából az üvöltözős bácsi?
"A benzinkútnál tele a tankot, hagyjuk magunk mögött a hangot!"

48. Néha eltévedünk...

Van az úgy, hogy néha eltévedünk az Úton.

Elindulunk egy irányba, de természetesen - mint minden jó utazót - bennünket is a kíváncsiság űz előre. Hallunk más érdekesebb helyekről is, mint ahova igyekszünk. Ezért aztán néha letérünk erről az Útról. Azt hisszük, hogy az lesz a jó irány. Mert új. Mert más. Mert izgalmasabb az addiginál. Új lehetőségeket tartogat. Új horizont mászik be lassan a felkelő Nap alá. Nem a megszokásokból, rigolyákból, fáradtságokból és korábbi eltévedéseinkből szerzett rossz vagy éppen jó tapasztalatainkból tankolunk fel. Látni is véljük olykor az új célt, délibábként reszket a szemünk előtt. Mint nyáron a hőség a sivatag végeláthatatlan dűnéi fölött...

Elindultam én is.

Mentem egy darabig. Néha értetlenül néztem körbe: hol járok? Merre visz ez az út? Eltévedtem volna? Mentem tovább...Mert a magaménak gondoltam...

Hiába néztem a navigációt, hiába kérdeztem a körülöttem lévőket, ők azt mondták: jó lesz ez, menj csak bátran! Én éreztem: mégsem jó ez így. Utaztam már annyit, hogy tudjam: nem ez az irány. 

Elágazáshoz érkeztem hamarosan, ahol gyakorlatilag döntenem se kellett, csak kinyitni a szemem. A Nap már magasan járt, szinte elvakított. Egyetlen pillanat alatt jött a válasz a fel sem tett kérdésemre. "Visszafordulok." Nem jöttem még el túl messzire az eredeti iránytól, amit az én saját Utamnak érzek. Fölösleges volt ez a kitérő? Aligha. Értékeim és képességeim teljes tudatában boldogan tartottam arcomat az ég felé és ismét rég nem érzett melegség járta át a szívemet. 

Visszasétáltam az Útra, még épp elértem az utolsó buszt. Hiába próbált erőlködni a mérgesen vöröslő Nap a tükörben, én csak mosolyogva néztem és közben arra gondoltam, hogy minden jól van így. Minden nagyon jól van így.
Újabb útkeresés, újabb tapasztalat.

Mered vagy nem mered: csak rajtad áll! 😉

Hamarosan új utazás kezdődik.
Jön valami, ami segít még gyorsabban száguldani az én saját Utamon, hogy elérjem valódi célomat. Már alig várom! 😄
Tarts velem, ha van kedved!

47. Könyvajánló, távoli rokonok, könnyek a sisak alatt

Asszem rájöttem, honnan ered a menési kényszer.

Hiszen a zalai rokonságnak köszönhetően már kicsiny zigóta korom óta róttuk az ország útjait, igaz akkor még a kombitrabival.

Eltelt pár év, cserélődtek a járművek, utak és az emberek...

Nem tudom pontosan, mióta szeretek olvasni. Nincs meg sajnos az első könyv-élmény. Most viszont annál gyakrabban bukkanok régi gyöngyszemekre a sárban. Ilyen például a múlt héten átrágott Pusztaiak, Sipos Gyula gondolataival és élményeivel. Mondanivalójának kivonatos lényege a linkre kattintva megtekinthető. Nekem meg kapóra jött egy aktuális rokonlátogatás, ráadásul épp motorral, induljunk hát!

Bolond lettem volna kihagyni a könyvben bemutatott Dombóvár környéki egykor volt és helyenként még ma is virágzó puszták és majorok világát. Aszfaltról le, erdők, tavak, porzó dűlőutak, előttem unottan csodálkozó szarvastehén, a víz tetején nyugodtan ringatózó hattyúmadár, tarkómat a Nap csiklandozza, orromban az akácvirágok bódító illata. És jönnek sorban: Sütvénypuszta és a lovak, Vörösegyházán a csodálkozó kisfiú, Szilfás kihalt csendje, Nosztánypuszta világháborús áldozatai előtt tisztelgő emlékműve, majd Alsóhetény. Itt időzzünk el picit!

Alsóhetény jelene és múltja

Sipos Gyula mint közepes jelentősségű központot mutatja be az akkor még csak külterületi lakott helyet. Épp bevezették a villanyt, de fürdőszoba még sehol sincs. A busz csak hétköznap tér be az akkor még zsáktelepülésre. Talán megépül az út tovább Nak felé is. A dolgos hétköznapok hajnaltól késő estig munkával telnek, kikapcsolódásnak ott a kugli a "fölső" mellett - ez a bizonyos régi kocsma a kép jobb oldalán látszik. Mellette a modern "Közösségi épület", napelemmel, wifivel.

Jelentem Alsóhetény köszöni szépen jól van! Lett út, jött a fejlődés, mára már önálló faluvá nőtte ki magát. Gyönyőrűen rendben tartott házak, takaros udvarok, a buszt pedig egy fiatal babakocsis pár várta a megállóban. Jó volt tenni még egy kört itt és leülni picit a főtéri padra, összevetni a látottakat az olvasottakkal. Utazás térben és időben, így az igazi!

Cserepespuszta már romjaiban sem igazán létezik és a térképen "egyéb út"-nak titulált és egykor talán szebb időket látott, nyomokban aszfaltot tartalmazó felületet sem ajánlom személyautós közlekedésre. Inámpuszta pillanatok alatt visszaránt az oly sokszor látott Somogyországba: lepusztult házak, láthatóan céltalan emberek - persze ez az, amit csak a pillanat súg nekem, mikor lassan átgurulok egy településen. Szentivánpuszta csendesen integet utánam, a bácsi meglepetten néz felém a kertből: "ki vagy és honnan jöttél Idegen?"

Következő élmény a másnapi kuzinlátogatási motorozás. Kuzin szintén motorral fertőzött, talán egyszer majd sikerül gurulnunk egyet együtt is. Addíg magam maradok és egyedül vigyorgok a sisak alatt és senki nem látja, amikor folyik a könnyem. Neked is folyna. Tökéletes az út, kiadja a kanyar, még 130nál is hallom mellettem a tücsköt az árokban, néha egy-egy madár is túlüvölti a kipufogót. És közben a lenyugvó Nap giccsesen belemosolyog a tükrömbe, és szelíden még egyszer utoljára végigsimítja a hátam, mielőtt az erdő hűvösen magához ölel. Teletömöm magamat a mellettem elszáguldó kaszálók friss keserű illatával, az estére készülő falucska főutcáján nevetve utánam int egy kisgyerek. 

Te is sírnál.

Az élet szép.

Gyönyörű...

Felhők, erdő, út. Más nem nagyon kell.

Lassan elindulok hazafelé, talán Te is unod már...😉

Majdnem véletlenül, de befutok egy olyan helyre, amit millió titok övez, bemenni sem lehet, de mégis sikerült. Az ott készült fotók csak az enyémek, viszont ismét segítségül hívom Hajner Gyuszi barátunkat, majd ő mesél nektek Kis Moszkváról.

A Bakonyban kanyargok tovább, kis erdészeti utak keskeny csíkját fűzöm fel a motor kerekeire.A Gaja patak szurdokvölgyét az ipari méretű hétvégi turizmus miatt inkább most kihagyom, semmi kedvem hangoskodó idióták között küzdeni. Persze ezt később a Balatonról hazaáramló népek közt sokszorosan visszakapom a főutakon, de a fene bánja már akkor, csak érjek végre haza!

Ehhez a futamhoz az utolsó csatából merítek erőt, amikor Don Quijote kései modern utódaként immár szelfibottal és a motorom nyergében támadom be a tési szélmalmokat. Üvölt a szél a lapátok között, üvöltök én is a telefonba az Asszonynak hogy halljon belőlem valamit. Az ütközet után sikeres hódítóként fejembe csapom szépséges sisakom és hű Rozinantém nyergében poroszkálok immár enyéim felé. 

Rozinante és az üvöltő lapátok 😁

46. A pusztulás szépsége

Urbex megvan?

Nem?

Urban exploration, magyarul városi felfedezés.

Mi ebben a pláne? Hogy elhagyott helyeket keresünk fel...

Röviden ennyi lenne, de persze ettől összetettebb a dolog. Ja és vigyázat: függőséget okoz!!!

Először csak látsz valamit a lakóhelyed közelében, és mivel kíváncsi természet az ember, hát odamész. Közben nem is sejted, hogy elvesztél, valószínűleg örökre. Jönnek aztán a véget nem érő netes keresgélések, blogbújások, meg minden ami ezzel jár.

Meg persze ez veszélyes. Nekem a bal bokámat a mai napig vasak tartják össze, elnéztem egy gödröt a balatonedericsi Fekete kastélyban. Soha többé urbex? Bolond vagy??? 😆

Meg aztán illegális. Itt minden "magánterület", meg "kutyával és fegyverrel őrzött" meg "bemenni tilos és életveszélyes"! Aha...😁

Mielőtt megijednél vagy végleg elmenne a kedved az egésztől, itt a legutóbbi kis kalandom:

Hetente mennem kell Belgiumba, kapóra jött, útba esett, miért ne?

Először asszem itt olvastam a helyről. Érdekes ez, én a vacillálósabbak közé tartozok. Találok valamit és eleinte csak ízlelgetem. Próbálok megtudni róla mindent. Talán még le is beszélem magamat kicsit a célpontról pont ezért. De végül mindíg megkapom amit akarok...!

A rothadás gyönyörű, a pusztulás örök.

45. Strapadroid

Korábban már említettem, hogy hamarosan beszámolok majd egy újabb hasznos kütyüről...

Nos ez ismét egy telefon, de nem ez!

Mostani "áldozatunk" egy Blackview BV6000 nevű kínai androidos strapatelefon. Miután a Nokiám (törhetetlen) kijelzővédő üvegét egy óvatlan mozdulattal berepesztettem, a rentábilis javítás hiányában elérkezettnek láttam az időt a cserére. Egyből leszögezném: a pazar kameráért azóta is fáj a szívem és a retináim, de ugye valamit valamiért.

Nekem zöld van.

Ez a mostani készülék eddig összességében remekül szuperál, noha van kompromisszum azért itt is bőven. Lássuk.

A kamera tehát egyértelműen gyengébb. Mind fotós, mind pedig videós szemszögből, utóbbinál a hanggal vannak komoly problémáim. Hosszas kutakodás után találtam rá egy OpenCamera nevű alkalmazást, ez "mindent tud", elfogadható minőségben. De akkor is: a Nokia egy álom volt ezen a téren!

Többször használtam már a HuMap-ot. Túraútvonalak (is) domborzati térképeken, egyszerű és gyors tájékozódás, viszonylag részletes adatbázisok. Erősen ajánlom természetjáró olvasóim figyelmébe!

Utazáskor jól jön még a Booking.com szállásfoglaló aplikáció, gyakorlatban ez a webes honlap telefonra egyszerűsített változata.

Van egy "Időjárás" (verzió 51) nevű kis programom, gondolom ez nem szorul bővebb magyarázatra. Ugyanígy az "Angol szótár 3.7.0" használhatósága is megkérdőjelezhetetlen, még a saját jól használható nyelvtudásom mellett is. És nem csak angolul tud! (A program és én...😁)

És hogy miért strapadroid?
Mert rendelkezik IP-68 szabványú védettséggel. Ez nagyjából azt jelenti, hogy "mindenálló": víz, hideg, meleg, por, ütés meg a jó ég tudja még minek áll ellen. Én rendszeresen elejtem és mosdatom, eddig sztoikus nyugalommal viseli a gépezet a próbálkozásaimat.

Akit jobban érdekel a dolog, talál pár  videót is a neten.

Amiben egyértelműen alázza az átlag okostelefont, az az akkumulátor kapacitása. 4500 mAh. Két nap, ha minden be van kapcsolva és folyamatosan tapogatom. Egy hét, ha csak telefonálok. Imádom!!!

Vettem még egy szelfibotot is, mer az oan trendi. Frászt, praktikus! Pláne, ha jobban megfigyeled a képet:

Állványként is használhatod!

Még egy remek kis tartó a motorom kormányára, mely egyben tölti is a telefont, és már nincs is több akadálya a gondtalan utazásnak! Mert végülis ez lenne a lényeg. Hogy az egyszerűen használható, kompakt cuccok segítsenek az élményre koncentrálni, ne pedig csak fölöslegesen cipelt plussz súlyt jelentsenek a hátizsákunkban.