Van az úgy, hogy néha eltévedünk az Úton.
Elindulunk egy irányba, de természetesen - mint minden jó utazót - bennünket is a kíváncsiság űz előre. Hallunk más érdekesebb helyekről is, mint ahova igyekszünk. Ezért aztán néha letérünk erről az Útról. Azt hisszük, hogy az lesz a jó irány. Mert új. Mert más. Mert izgalmasabb az addiginál. Új lehetőségeket tartogat. Új horizont mászik be lassan a felkelő Nap alá. Nem a megszokásokból, rigolyákból, fáradtságokból és korábbi eltévedéseinkből szerzett rossz vagy éppen jó tapasztalatainkból tankolunk fel. Látni is véljük olykor az új célt, délibábként reszket a szemünk előtt. Mint nyáron a hőség a sivatag végeláthatatlan dűnéi fölött...
Elindultam én is.
Mentem egy darabig. Néha értetlenül néztem körbe: hol járok? Merre visz ez az út? Eltévedtem volna? Mentem tovább...Mert a magaménak gondoltam...
Hiába néztem a navigációt, hiába kérdeztem a körülöttem lévőket, ők azt mondták: jó lesz ez, menj csak bátran! Én éreztem: mégsem jó ez így. Utaztam már annyit, hogy tudjam: nem ez az irány.
Elágazáshoz érkeztem hamarosan, ahol gyakorlatilag döntenem se kellett, csak kinyitni a szemem. A Nap már magasan járt, szinte elvakított. Egyetlen pillanat alatt jött a válasz a fel sem tett kérdésemre. "Visszafordulok." Nem jöttem még el túl messzire az eredeti iránytól, amit az én saját Utamnak érzek. Fölösleges volt ez a kitérő? Aligha. Értékeim és képességeim teljes tudatában boldogan tartottam arcomat az ég felé és ismét rég nem érzett melegség járta át a szívemet.
Visszasétáltam az Útra, még épp elértem az utolsó buszt. Hiába próbált erőlködni a mérgesen vöröslő Nap a tükörben, én csak mosolyogva néztem és közben arra gondoltam, hogy minden jól van így. Minden nagyon jól van így.
Újabb útkeresés, újabb tapasztalat.
Újabb útkeresés, újabb tapasztalat.
Mered vagy nem mered: csak rajtad áll! 😉
Hamarosan új utazás kezdődik.
Jön valami, ami segít még gyorsabban száguldani az én saját Utamon, hogy elérjem valódi célomat. Már alig várom! 😄
Tarts velem, ha van kedved!
