"Eszembe jutott - igaz egy internetes cikk hatására - , hogy körbe kéne motorozni nyáron Magyarországot a határ mentén. Csak én egyedül, minimális motyóval, úgy egy hét alatt.
Hirtelen felindulásból be is gépeltem az érintendő települések listáját."
(2003. február 6.)
"El vagyok veszve.....................
Szerelem........................
Ő egy........................
.................egy Harley-Davidson!
Sportsternek hívják és mentünk egyet együtt. Nem féltem tőle. Csak ültem a szalon padlóján, bambán bámultam és már tudtuk: elvesztem.
Cimborám röhögve jegyezte meg: látom a szemeiden!
Nehéz volt nem észrevenni.
Asszem képtelen vagyok aludni, csak hiteldíjmutatók, kamatok, önrészek és törlesztőrészletek kavarognak az agyamban.
...vagyis a helyén..."
(2003. június 14.)
"Nem volt szándékomban útinaplót írni erről a határkerülésről, de végülis van pár gondolat ami hasznos lehet.
Rém unalmas, egyhangú, monoton és depressziós hangulatban telt ez az első nap, pláne úgy Mohácsig. Nagyban hozzájárult ehhez a borongós idő és az ismerős utak.
Aztán egész nap csak mentem. Közben a motor túraalkalmasságán / -alkalmatlanságán és a látottakon merengtem.
A dél-baranyai falvak némelyike olyan állapotban van, hogy még tehenet se tennék azokba a házakba: ott pedig (cigány)emberek élnek. Aztán a következő falu meg ennek szöges ellentéte. Vannak persze vegyesek is: egyik oldalt nyomor, szemközt meg jólét.
A gyerekek mindenütt lelkesen integetnek."
(2004. szeptember 1.)
"Egy biztos: az egyedül történő többnapos motorozást nem nekem találták ki. Ma a táj szépsége feledtette az unalmat és egy picit a magányt is, de ez utóbbi mégis csak kemény dió. Egész nap alig látok embert ezeken a kis elhagyott határmelléki utakon és akkor még most este is egyedül egy kőszegi kollégiumban.
Jó hogy van kire gondolnom. Ez számít. Fel is hívhatom: de jó ez a rohadt mobiltelefon!
A másik kütyü aminek örülök, a fényképezőgépem. Használata roppant macerás, mert minden egyes alkalommal meg kell állni, nekivetkőzni, stb. és így nem igazán tudok haladni. Plusz nem is fotózok le mindent, amit igazából szeretnék.
Idáig összesen kétszer találkoztam motorosokkal.
A zalai és vasi falvak jómódról árulkodnak. Nem is kicsiről. Új házak, régiek felújítva, többnyire tükörsíma utak, rendezett környék, van idegenforgalom. Elsősorban az Őrségre gondolok itt, amely szépségű tájunkon nem mostanság jártam. Folyamatosan tátottam a számat, egyik ámulatból a másikba esve.
A határ közelségét ma sokkal jobban éreztem, mint tegnap. Olyannyira, hogy Rábafüzesnél át is ugrottam egy órára "sógiékhoz". Így örömmel jelenthetem: megvolt az első nemzetközi utunk! Nekem és a Vasnak."
(2004. szeptember 2.)
"Sopronban ugyan voltam (kb. fél órát), de a fura és átláthatatlan utcák és közlekedési rend miatt nem tudtam a belváros közelébe jutni. A felpakolt motort meg a lelki nyugalmam megőrzése végett nem hagyom magára. Zárható bőröndök ó!"
(2004. szeptember 4.)
"Salgótarjánba érkezni olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Nem csak azért, mert itt most befejeződik az országkerülés, hanem mert hát a régi szép idők emléke és az egykori élet-társak szelleme is itt van még.
Jövőbeni túrákra tipp, hogy az egy napra tervezhető optimális táv 300-350 kilométer. Ekkor még két személlyel is lehetőség van nem túl húzós tempó mellett meg-megállni és nézelődni.
Érdekes, de amilyen nyomasztónak indult ez a túra, olyannyira megváltozott a közérzetem a végére. Mostmár nem zavar annyira az egyedüllét, valahogy megszoktam. Ebből kifolyólag úgy hiszem, hogy egy hosszabb úton ez a "depresszió" pár nap után eltűnik és átveszi helyét a nyugodt szemlélődés.
Valamint egy magányos motoros mindíg kérdéseket ébreszt. Honnan jött? Hova tart? Miért egyedül? Mi a célja?
Egyre jobban agyalok a cserén valami túragépre. A H-D az érzelmeimre hat erőteljesen, valamint már összeszoktunk és az jó.De még hiányoznak dolgok és ettől kezdve az érzelmeket háttérbe szorítja a józan ész..."
(2004. szeptember 5.)
