43. Országok és megítélésük

Ahogy jössz és mész ebben a naaaaaagy világban, előbb-utóbb úgyis belefutsz valami határ-szerűségbe. Még ha nincsen, akkor is érzékeled azt, hidd el nekem! Sokszor egymással szomszédos országok között óriási különbségeket tapasztalhatsz, még ha nem is elsőre tűnnek majd fel a részletek. Mert az ördög persze most is azokban lakozik...

Vegyük például Belgiumot és Hollandiát. Mostanában elég sűrűn megfordulok mindkét helyen, van összehasonlítási alapom. Előbbi koszos. Nem tudom ezt jobban körülírni és nincs mit szépíteni a dolgon. Rumlis. Rendezetlen. Kopott. Itt most nem Brugge vagy Gent belvárosáról beszélek elsősorban. Egy átlagos vidéki városkában ha sétálsz, nem is tudod nem észrevenni egy idő után: ezek itt bizony baromi igénytelen népek. Nem kívánok most politikai / migrációs / etnikai / mittudomén miféle kérdésekbe belebonyolódni, ez a blog nem erről szól.

Átmész a "határon" Hollandiába és wow! Már az út minősége is teljesen más. Sehol egy csikk. Élére van vasalva a pázsit. Nyugodtság. Kedvesség. Ezek juthatnak először az Utazó eszébe. Bármerre járkálsz a kis ékszeres dobozkában, ezt fogod látni. Nagyon vidéken a kis nádfedeles meseházikók kis erdőfoltok mellett, a csatornák partján békésen pecázó emberek, satöbbi. Szép.

Asten

Mondok negatívat is, minden előítélettől és politikától mentesen. Egyszer már hazafelé tartottunk osztrák motoros túránkról. Kanyarítottunk egy picit a csehekből, majd Szlovákián keresztül szándékoztunk hazatérni. Nos, ez sikerült is, de én nem igazán kívánkozok oda többet. Biztos közrejátszott az is, hogy már esteledett, fáradtak voltunk és éhesek, meg már nagyon igyekeztünk haza, de ez igazából nem befolyásolja a Malackyban szerzett "élményeink" minőségét. Nem akarok semmi becsmérlőt írni a környékről és a fogadtatásról, pedig tudnék. Egy a lényeg: van még hova fejlődniük! Fejlődnünk. Összefoglalónak egy fotó, különösen exkluzív sokcsillagos belvárosi szállodánk erkélyéről...

Ha volt hasonló élményed, kommentelj nyugodtan!

42. Filléres élvezetek - volt egyszer egy tanyavilág

Ősz van. Vagyis még talán inkább picit nyár. Kedvelem az évnek ezt a melankolikus negyedét: helyt ad átgondolni mindazt ami elmúlik. Alszunk egy picit, aztán kezdjük előröl, újra meg újra.

Tegnap eltévedtem picit. Térben és időben egyaránt, persze leginkább csak képletesen. Sikerült kimotorozni az egész tanknyi benzint, pedig nem is mentem annyira messzire...

Csodákat leltem a múltból. Hódmezővásárhely környéke egy olyan elfeledett, de talán élni akaró szeglete az országnak, ahol bizony sok helyen meg lehet hallgatni a csendet és még a vadak se rohannak el olyan gyorsan a közelünkből.

Nem egy embertől hallottam már: "Ugyan mi érdekes van abban az Alföldben? Lapos is, unalmas is, minden olyan egyforma!" Meglehet. Sokáig én is ezt hittem. Majd járni kezdtem a vidéket. Persze kell az is, hogy valamennyire fogékony legyen az ember az apróbb csodákra és meglássa a kincseket. 

Régóta keresem és kutatgatom a Klebelsberg-féle tanyasi iskolákat. Nem tagadom, hogy erősen személyes jellege is van mindezeknek: apai nagyapám és az ő összes testvérei, valamint dédapám falusi és tanyasi tanáremberek voltak, ráadásul a jobbak közül. Így ha egy ilyen épület mellett megyek el, mindíg dobban egyet a szívem és bizony elgondolkodok sokszor a "mi lett volna ha" természetű kérdéseken.

kapcsolódó cikk

A tanya haldoklik. Persze vannak őslakók, meg vannak a próbálkozók. Tisztelet mindegyikőjüknek. Sokszor még ma sincs villany, kövesút, hogy például a boltról, az orvosról és egyéb luxuscikkekről ne is beszéljek. 

Meghalnak a tanyák. Miután utoljára bezárták az ajtaját és felakasztották a szegre a kulcsot, lassan összedől a ház és nem marad más utána, mint egy sárgás földkupac rajta némi cseréppel. Meg az emlékezés. Hogy valaha valakik itt születtek, itt éltek és talán itt is haltak meg, ezen a kis tanyán. S amíg éltek, szerettek, sírtak és tanultak, örökké tanultak.

Ha volt egy kis szerencséjük, akkor egy ilyen helyen, mint az egykori bogárzói iskola tanterme:

Aztán meghal az Iskola is. Pusztul a Tudás, szökik a józan paraszti Ész. Messze, külföldre...

Én mindenesetre nagyon jót motoroztam tegnap és mivel szeretek előtte - utána alaposan tájékozódni, még egy picit tán okosabb is lettem! 😀 Kettőezer - ötszáz forintomba került mindez....

41. Olcsó túratipp őszi hétvégékre

Amikor van egy kis idő, kirándul az ember. Ha meg ráadásul még jó kis időnk is van - mint mostanában - , hát még nagyobb az élvezet, amit ebben az elfoglaltságban lelhetünk.

Gergő koma buskraftolni invitált. Ő lelkes követője ennek a "mozgalomnak", én meg még csak ismerkedem vele, de ez mit sem változtat a dolgok lényegén. A lassacskán már mindenki által elérhető és ismert közösségi oldalon van egy elég pörgős és informatív csatorna, amin akár Te is megtudhatsz többet a bushcraftingról. Én eleinte afféle nejlontúlélőknek véltem őket. Geri is mondta: bevásárolunk a teszkóban, aztán kocsival kimegyünk a helyre és hajrá. "Mivaaaaaan?" - kérdeztem én, úgyhogy kompromisszumos megoldásként a teszkó maradt, a kocsi meg ment a levesbe. Minden szükséges cuccot berámoltunk a hátizsákokba, plusz még 20 kiló fölösleges szart és két óra erőltetett menetben meg sem álltunk a Tisza árteréig. Tábor + tűz + kaja + pia = kaland. Amúgy teszkósan olcsóból kihozva.

Éjszaka körülöttünk matattak az őzek, huhogtak körben a fejünk felett a baglyok, bulizott az egész erdő. Reggeli mellé az őszi Tisza panorámája, teljesen ingyen és bérmentve. Megfizethetetlen!

No akkor mennyire is lehet kimondottan csak pénz kérdése egy ilyen élmény? Kötekedő komák kommentbe kamuzhatnak! 😉