35. Utazási szokások ifjonti korban, avagy Dominika Dominikán

Ma "munka" közben (ugyan már: amit szeret az ember csinálni, azt nem fogja fel munkának...! 😉) hallgattam a mögöttem ülő ifjakat. Nem volt nehéz: az ovis korosztály általában teli tüdőből visítja végig a hosszabb-rövidebb utakat. Ment a szokásos énapukámerősebb, énapukámmagasabb, satöbbi. Hogy a többségnek saját okostelefonja van, azon ugye már meg sem lepődünk, ez meg egy különösen exkluzív galeri volt a mi kis göröngyfalvi viszonyainkhoz mérten. Hátulról az egyik kislány nonsztop tolta előre a rallis jellegű utasításokat a telefonja navigációja alapján: éles kanyar jobbra, hosszú egyenes után balra fordulunk, miegymás.

No és egyszer csak bibibímimárvoltunkszegedeeeeeen, bibibíííímimárvoltunkszabadkáááán, és végül a mai nyertes: bibibííííííííénmárvoltamdominikáááááán....

Állj.

Nézek a tükörbe, egy maximum nagyon alsós kisleányka szájából fröccsent a tarkómra ez a desztináció.

Tévét én nem nézek, viszont nekem is eszembe jutott egyből: "de miért?"

Értem én, hogy a gyerek nem drótszőrű vizsla, akit majd megetet a szomszéd. Ezért elvitték magukkal nyaralni. Elmondása szerint a színes cukrok voltak a legjobbak a karibi térségben. Nab@zd+...

Értem én, hogy felgyorsult világban élünk, meg jólét van. Sokmindent vesz/tesz a magyar ember a szomszédok és a kollégák kedvéért.

Értem én, hogy a legjobbat szeretné mindenki az utódoknak...

És a nap kérdése a fentiek tükrében íme:

De miért jó Dominikára utazni egy ovis gyereknek?

Mi marad meg neki valójában az egészből?
Fel tudja vajon fogni ezt a pici eszével?

Ezek jártak az eszemben, miközben Kelet-Közép-Európa leg.... mindegy.... buszparkolójában vártam az én ovisaimat.

Az meg már egy más téma, hogy a Mini Hungary Parkban  (is) jártak. Meg madarakat is lestek. Ezekről mit lehet otthon mesélni egy Dominika után???😁

34. Hőség - ahogy mi szeretjük

No kérem, megvolt ez is.

Elmentünk csizmát venni a Péternek. Hétszáz kilométer lett a vége, másfél nap alatt. Semmi szervezkedés, volt egy címünk és kész. 

Ha tankolni kellett, itattunk. Ha éhesek voltunk, ettünk. Ha meleg volt, hát meleg volt. Csizmában - nadrágban - kabátban - kesztyűben - sisakban mindíg meleg van. És? Ez van.

Élveztük, végig. Motorozni naggggggggyon jóóóóóó!!! 😜

Én ilyenkor érzek igazán illatokat: erdők, kaszálók, városok, virágos rétek, mind mind más élmény a nózinak. Másmilyen a hőérzet is, például az erdősávokban határozottan hűvösebb van, mintha egy kis oázison robognál keresztül. 

Este sör mellett az is szóba került többek között, hogy például egy légkondis autóval sem az igazi kirándulni. Indultok, beülsz, fúdehideg. Mentek, megszokod, kiszálltok, derohadtmelegvan. Ezért fennáll a veszélye, hogy emiatt a "látványosságnál" hajlamos vagy esetleg nem kiszállni, mert meleg van. Motoron? Megdolgoztál, vagy ha úgy tetszik: megizzadtál azért, hogy láthasd! Hát naná hogy bolond leszel kihagyni a látnivalót!

Csak egy gyors láncfeszítés.

Még sosem örültem ennyire a Balatonnak, mint aznap este...

33. Hőségriadó

Nem tudom, hogy vagy vele, én nem szeretem az időjárás hőmérsékleti szélsőségeit. A nagy meleg különösen gyilkos, mert a bőrünket már nem vehetjük le. Hidegben még csak felöltözünk - befűtünk - rátöltünk, de a légkondit nem egészséges "még lejjebb" csavarni. Már ahol van! Évekig dolgoztam légkondicionált környezetben - hosszú távon nem jó az sem. 

Odakint most is 31 fok van, árnyékban. Ha elmegyek bringázni, szó szerint kilehelem a lelkem. Motoron mindíg felöltözök ahogy kell, nincs is ezzel különösebb baj, csak ha megállunk. 

Mit lehet ilyenkor csinálni? Egész nyáron nem ülhet az ember a hűvös szobában. Kicsit olyan ez, mint a tél: menekülünk az évszak elől...

Eszembe jut egy régi görög nyár. Augusztus, lent délen. Azt hittem, elégünk. Még a vízben sem volt jó. Tegnap is Tunéziába invitáltak bennünket, hát menjen a bánat...! 

Vagy Florida perzselő aszfaltja, a georgiai fülledt melegben támadó óriási szúnyogok, a Mojave-sivatag felett reszkető 50 fokos levegő, Manhattan felhőkarcolói közé szorult forró sóhajok, Dakota örökké ciripelő tücskei, a Dodge éjszakára sem lehűlő utasterében átvergődött éjjelek. Nem adnám semmiért! 

Holnap mindenesetre elgurulunk motorral a Balaton mellé.

Majd megírom milyen volt.

32. A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

Ikonikus könyvet ajánlok olvasásra.

Robert M. Pirsig írása ez a furcsa és elsőre érthetetlen összefüggést taglaló cím. Nem írom le, hogy miről szól, itt a hátsó borító:

...szóval ez eddig hú meg hű, de mi is van itt valójában???

Még gyerek voltam és állt egy hihetetlenül óriási könyvespolc-birodalom a házunkban. Szerettem rájárni. Nem emlékszem, hogy pontosan mikor húztam ki a többi közül ezt az azóta is megemésztetlen írást, de a motorkerékpár szó egyből indította a pavlovi reflexeket. Elkezdtem olvasni. Nem értettem. Letettem. Eltelt pár év. Megint megtaláltam. Már egy picit többet tudtam a magamévá tenni belőle. Évek. Próbák. Asszem úgy öt körül járhatok és még mindíg egy nagyon nehezen fogyasztható misztikus útleírás-szerelési kisokos-filozófiai értekezés kombónak  tartom, pedig már ezt az utat is bejártam az elejétől a végéig, amit az író és a fia tesznek meg a Hondájukkal és egy baráti házaspárral. Az én térképem a kocsiszínben, örök emlék marad...

A felső piros csíkot kövesd!

"Másképp lát, aki motorkerékpáron vakációzik. Az autó kirekeszt a világból, nem is eszmélhetsz, hogy képernyő előtt ülsz megint. Tehetetlen szemlélője vagy a jelenségek vonulásának.

A motorkerékpárnak nincs képernyője. Kapcsolatba kerülsz mindennel. Nem is nézed már, annyira a részese vagy, és a jelenlét érzése lenyűgöz. A talpad alatt arasznyira surranó út valóságos, járni is azon jársz, csak most belemosódik a surranásba, de ha akarod, leteheted a lábad bármikor, és talpaddal tapasztalod a tudatfolyamot."

Egyszerű dolog, jó részletesen leírva. Pedig tényleg csak ennyi. Ennyi lenne? Fenét...

Attól kezdve, hogy indul a viszketés: "mennem kell", egészen magáig az indítás egyre kevésbé szertartás-szerű megtörténtéig, ebben az egészben benne van az Élet. Hogy Történik, hogy Érzel. Pedig "csak" a benzin-levegő elegyét robbantja fel egy kis elektromos szikra. S közben a lelked is táncol és száguld vadul, mindíg csakis széllel szemben...

31. Sivár puszta földek

Sokak szerint az Alföld unalmas. Nincs ott semmi látnivaló - mondják. Lehet. Jó ideig én is ezt hittem, pedig nekem ez a szülőföldem. (Talán pont azért?) 

Nos, mai kis tekergésemmel rácáfolnék erre. Aki elég nyitott, megtalálhatja a gyöngyszemeket itt is. 

Pár hónappal ezelőtt már jártam ugyanezen a helyen, most mégis teljesen más volt minden. Már odajutni is kalandos volt, ugyanis az utat ellepte a szederinda - csalán - akác keveréke. A sáros altalajra hótakaróként tapadt az ártéri nyárfaerdők fehér szöszmőtömege. Az erdővel folytatott küzdelmemet olykor egykedvűen szemlélte egy-egy unott nyúl vagy békésen álldogáló őz. Aztán...

Prájvit bícs a Nagy Folyónál

Aki hozzám hasonlóan szereti nézegetni a Google térképeit, az könnyen ráakadhat érdekes helyekre. Aztán már nem kell más, mint egy kis elszántság, valami közlekedési eszköz és persze némi idő.

Remek kis part volt ez: sehol senki, selymes homok és simogató víz. Pedig nem is szeretek strandolni! 😀

Nem rosszabb semmivel sem az ilyen tájegységeken tekeregni, mint mondjuk az ú.n. hegyekben! Ja és grátisznak nincsenek húzós emelkedők és életveszélyes szakadékok sem, elég ha csak bambulsz ki a fejedből...

Végtelenül hullámzó aranyló búzamezők, sejtelmesen susogó erdőfoltok, némán haldokló tanyaromok, oázisként tündöklő holtágak és az egymással kergetőző felhők véget nem érő égi futószalagja. Vagy ez csak szerintem szép???

És még csak el sem fáradtam úgy igazán, pedig volt vagy 30 fok, sokszor erőteljesen kapaszkodott belém a szél és még ezek a soha végetérni nem akaró földutak is...

Pakolj - indulj!

30. Szentendre

Hétvégén Szentendrén jártunk. Hugicám hazalátogatott Belgiumból, az ő ötlete volt és de jól tette ezt a kis ötletelést!

Sokszor átmentem már korábban ezen a városon. Átszaladtam, átrohantam inkább. Most úgy gondolom, érdemes pár napot rászánni! Évekkel ezelőtt voltam a skanzenban, így erre most nem térek ki: jó és kész. Városi népeknek meg egyenesen ajánlott 😉

Ez alkalommal a régi belvárosban bolyongtunk, ami a 11-es főút és a Duna között terül el. Pazar! Kicsit mediterrán, kicsit osztrák, kicsit tán magyar is, de mindenféleképpen amolyan európai koktél az egész és ezt a szó jó értelmében  mondom. Természetesen van ehteungárise gagyishop is bőven, ugyanakkor mégsem tolakodóak. A vendéglátásban is sok a matyóhímzés meg a kalocsai minta, de nem gyomorforgató egyik sem. Döbbenet volt számomra, hogy az árak is egész barátságosak! Kaja, pia minden mennyiségben, amit csak megkívánsz. Rendesen turistás hely, az már egyszer biztos!

A hely építészetileg is megér egy misét. Jól megfér egymás mellett régi és új. Színek és formák kavalkádja ad vidám hangulatot a zegzugos kis utcácskáknak. Érdemes elszakadni néha az emberi áradattól és "csak úgy" kódorogni céltalanul össze-vissza. Amúgy is erre bíztatnék mindenkit, úticéltól függetlenül!

Ezerszer megállapítottam már, hogy jó kirándulni az ilyen helyeken, viszont lakni nem biztos hogy kellemes. Képzeljük csak el: reggeltől estig vezetett csoportok, hangoskodó fiatalok, céljukat tévesztett és idegesen kerengő családok...

Mi azért csak keljünk útra, amikor csak tehetjük, és a saját utunkat járva - szemlélődve szívjuk magunkat tele új és érdekes élményekkel! Nincs attól jobb, mint egy borongós vagy épp rossz hangulatú napon felidézni egy kellemes kirándulás emlékeit.

29.Filmajánló - Vándorút

Új rovat! 😁

Ezúttal egy remek filmet szeretnék a filmszerető és utazgatni vágyó olvasók szíves figyelmébe ajánlani.

Téma: a Camino. Milliószor feldolgozott történet és talán már kicsit a lerágott csont esete juthat az eszünkbe erről az egyesek szerint elüzletiesített zarándoklatról. Az Ibériai-félszigeten járunk egy tetszés szerint végiggyalogolható útvonalon. Maga a film 2010-ben készült, Emilio Estevez rendezésében. Érdekesség, hogy ő is feltűnik a moziban a saját édesapjával - Martin Sheen a főszereplő.

Remek zenék, szép képek, értelmes történet tele érzelmekkel. Fogsz sírni és nevetni is. Olyan "emberi" az egész. Jó szórakozást!

28.Naplójegyzet - találd meg a szépséget!

"...a hétvégi kunszentmártoni különjárat: dögunalom! Viszont valami történt, mert a szépet azt megtaláltam. Bementem a templomba. Teljes csend, légy se zizzen. Csontomig áthat az egyház szaga, a vallás és a hit ereje. Hogy valami hiányzik az életemből. És ekkor, mint egy isteni jelként, épp mikor az oltárt csodálom, valahonnan a távolból felcsendül egy fantasztikusan nyugodt és harmonikus fuvolaszó. Mintha az angyalok kara zenélne. Döbbenetes volt."

(2005. június 13.)

Templomba azóta se járok, de a hiányérzet az maradt...

Az alábbi kép nem kötődik szorosan a tárgyhoz, de a lényeget remekül szemlélteti. Bódvalenkén járunk, az hazánk legészakibb csücskében. Mélyszegénység a köbön az ország egyik leggyönyörűbb vidékén, és még azok a szép színes freskók is a házak falain...