Ikonikus könyvet ajánlok olvasásra.
Robert M. Pirsig írása ez a furcsa és elsőre érthetetlen összefüggést taglaló cím. Nem írom le, hogy miről szól, itt a hátsó borító:
...szóval ez eddig hú meg hű, de mi is van itt valójában???
Még gyerek voltam és állt egy hihetetlenül óriási könyvespolc-birodalom a házunkban. Szerettem rájárni. Nem emlékszem, hogy pontosan mikor húztam ki a többi közül ezt az azóta is megemésztetlen írást, de a motorkerékpár szó egyből indította a pavlovi reflexeket. Elkezdtem olvasni. Nem értettem. Letettem. Eltelt pár év. Megint megtaláltam. Már egy picit többet tudtam a magamévá tenni belőle. Évek. Próbák. Asszem úgy öt körül járhatok és még mindíg egy nagyon nehezen fogyasztható misztikus útleírás-szerelési kisokos-filozófiai értekezés kombónak tartom, pedig már ezt az utat is bejártam az elejétől a végéig, amit az író és a fia tesznek meg a Hondájukkal és egy baráti házaspárral. Az én térképem a kocsiszínben, örök emlék marad...
A felső piros csíkot kövesd!
"Másképp lát, aki motorkerékpáron vakációzik. Az autó kirekeszt a világból, nem is eszmélhetsz, hogy képernyő előtt ülsz megint. Tehetetlen szemlélője vagy a jelenségek vonulásának.
A motorkerékpárnak nincs képernyője. Kapcsolatba kerülsz mindennel. Nem is nézed már, annyira a részese vagy, és a jelenlét érzése lenyűgöz. A talpad alatt arasznyira surranó út valóságos, járni is azon jársz, csak most belemosódik a surranásba, de ha akarod, leteheted a lábad bármikor, és talpaddal tapasztalod a tudatfolyamot."
Egyszerű dolog, jó részletesen leírva. Pedig tényleg csak ennyi. Ennyi lenne? Fenét...
Attól kezdve, hogy indul a viszketés: "mennem kell", egészen magáig az indítás egyre kevésbé szertartás-szerű megtörténtéig, ebben az egészben benne van az Élet. Hogy Történik, hogy Érzel. Pedig "csak" a benzin-levegő elegyét robbantja fel egy kis elektromos szikra. S közben a lelked is táncol és száguld vadul, mindíg csakis széllel szemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése