Ma "munka" közben (ugyan már: amit szeret az ember csinálni, azt nem fogja fel munkának...! 😉) hallgattam a mögöttem ülő ifjakat. Nem volt nehéz: az ovis korosztály általában teli tüdőből visítja végig a hosszabb-rövidebb utakat. Ment a szokásos énapukámerősebb, énapukámmagasabb, satöbbi. Hogy a többségnek saját okostelefonja van, azon ugye már meg sem lepődünk, ez meg egy különösen exkluzív galeri volt a mi kis göröngyfalvi viszonyainkhoz mérten. Hátulról az egyik kislány nonsztop tolta előre a rallis jellegű utasításokat a telefonja navigációja alapján: éles kanyar jobbra, hosszú egyenes után balra fordulunk, miegymás.
No és egyszer csak bibibímimárvoltunkszegedeeeeeen, bibibíííímimárvoltunkszabadkáááán, és végül a mai nyertes: bibibííííííííénmárvoltamdominikáááááán....
Állj.
Nézek a tükörbe, egy maximum nagyon alsós kisleányka szájából fröccsent a tarkómra ez a desztináció.
Tévét én nem nézek, viszont nekem is eszembe jutott egyből: "de miért?"
Értem én, hogy a gyerek nem drótszőrű vizsla, akit majd megetet a szomszéd. Ezért elvitték magukkal nyaralni. Elmondása szerint a színes cukrok voltak a legjobbak a karibi térségben. Nab@zd+...
Értem én, hogy felgyorsult világban élünk, meg jólét van. Sokmindent vesz/tesz a magyar ember a szomszédok és a kollégák kedvéért.
Értem én, hogy a legjobbat szeretné mindenki az utódoknak...
És a nap kérdése a fentiek tükrében íme:
De miért jó Dominikára utazni egy ovis gyereknek?
Mi marad meg neki valójában az egészből?
Fel tudja vajon fogni ezt a pici eszével?
Fel tudja vajon fogni ezt a pici eszével?
Ezek jártak az eszemben, miközben Kelet-Közép-Európa leg.... mindegy.... buszparkolójában vártam az én ovisaimat.
Az meg már egy más téma, hogy a Mini Hungary Parkban (is) jártak. Meg madarakat is lestek. Ezekről mit lehet otthon mesélni egy Dominika után???😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése