"...a hétvégi kunszentmártoni különjárat: dögunalom! Viszont valami történt, mert a szépet azt megtaláltam. Bementem a templomba. Teljes csend, légy se zizzen. Csontomig áthat az egyház szaga, a vallás és a hit ereje. Hogy valami hiányzik az életemből. És ekkor, mint egy isteni jelként, épp mikor az oltárt csodálom, valahonnan a távolból felcsendül egy fantasztikusan nyugodt és harmonikus fuvolaszó. Mintha az angyalok kara zenélne. Döbbenetes volt."
(2005. június 13.)
Templomba azóta se járok, de a hiányérzet az maradt...
Az alábbi kép nem kötődik szorosan a tárgyhoz, de a lényeget remekül szemlélteti. Bódvalenkén járunk, az hazánk legészakibb csücskében. Mélyszegénység a köbön az ország egyik leggyönyörűbb vidékén, és még azok a szép színes freskók is a házak falain...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése