Sokak szerint az Alföld unalmas. Nincs ott semmi látnivaló - mondják. Lehet. Jó ideig én is ezt hittem, pedig nekem ez a szülőföldem. (Talán pont azért?)
Nos, mai kis tekergésemmel rácáfolnék erre. Aki elég nyitott, megtalálhatja a gyöngyszemeket itt is.
Pár hónappal ezelőtt már jártam ugyanezen a helyen, most mégis teljesen más volt minden. Már odajutni is kalandos volt, ugyanis az utat ellepte a szederinda - csalán - akác keveréke. A sáros altalajra hótakaróként tapadt az ártéri nyárfaerdők fehér szöszmőtömege. Az erdővel folytatott küzdelmemet olykor egykedvűen szemlélte egy-egy unott nyúl vagy békésen álldogáló őz. Aztán...
Prájvit bícs a Nagy Folyónál
Aki hozzám hasonlóan szereti nézegetni a Google térképeit, az könnyen ráakadhat érdekes helyekre. Aztán már nem kell más, mint egy kis elszántság, valami közlekedési eszköz és persze némi idő.
Remek kis part volt ez: sehol senki, selymes homok és simogató víz. Pedig nem is szeretek strandolni! 😀
Nem rosszabb semmivel sem az ilyen tájegységeken tekeregni, mint mondjuk az ú.n. hegyekben! Ja és grátisznak nincsenek húzós emelkedők és életveszélyes szakadékok sem, elég ha csak bambulsz ki a fejedből...
Végtelenül hullámzó aranyló búzamezők, sejtelmesen susogó erdőfoltok, némán haldokló tanyaromok, oázisként tündöklő holtágak és az egymással kergetőző felhők véget nem érő égi futószalagja. Vagy ez csak szerintem szép???
És még csak el sem fáradtam úgy igazán, pedig volt vagy 30 fok, sokszor erőteljesen kapaszkodott belém a szél és még ezek a soha végetérni nem akaró földutak is...
Pakolj - indulj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése