Hétvégén Szentendrén jártunk. Hugicám hazalátogatott Belgiumból, az ő ötlete volt és de jól tette ezt a kis ötletelést!
Sokszor átmentem már korábban ezen a városon. Átszaladtam, átrohantam inkább. Most úgy gondolom, érdemes pár napot rászánni! Évekkel ezelőtt voltam a skanzenban, így erre most nem térek ki: jó és kész. Városi népeknek meg egyenesen ajánlott 😉
Ez alkalommal a régi belvárosban bolyongtunk, ami a 11-es főút és a Duna között terül el. Pazar! Kicsit mediterrán, kicsit osztrák, kicsit tán magyar is, de mindenféleképpen amolyan európai koktél az egész és ezt a szó jó értelmében mondom. Természetesen van ehteungárise gagyishop is bőven, ugyanakkor mégsem tolakodóak. A vendéglátásban is sok a matyóhímzés meg a kalocsai minta, de nem gyomorforgató egyik sem. Döbbenet volt számomra, hogy az árak is egész barátságosak! Kaja, pia minden mennyiségben, amit csak megkívánsz. Rendesen turistás hely, az már egyszer biztos!
A hely építészetileg is megér egy misét. Jól megfér egymás mellett régi és új. Színek és formák kavalkádja ad vidám hangulatot a zegzugos kis utcácskáknak. Érdemes elszakadni néha az emberi áradattól és "csak úgy" kódorogni céltalanul össze-vissza. Amúgy is erre bíztatnék mindenkit, úticéltól függetlenül!
Ezerszer megállapítottam már, hogy jó kirándulni az ilyen helyeken, viszont lakni nem biztos hogy kellemes. Képzeljük csak el: reggeltől estig vezetett csoportok, hangoskodó fiatalok, céljukat tévesztett és idegesen kerengő családok...
Mi azért csak keljünk útra, amikor csak tehetjük, és a saját utunkat járva - szemlélődve szívjuk magunkat tele új és érdekes élményekkel! Nincs attól jobb, mint egy borongós vagy épp rossz hangulatú napon felidézni egy kellemes kirándulás emlékeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése