Volt egyszer egy legény. Sokáig azt csinálhatta, amit megszeretett. Aztán egy idő után azt kellett csinálnia, amit már megutált.
És a legény ezt már nem szerette...
Gondolt hát egyet és maga mögött hagyott mindent.
Telt s múlt az idő, gondolkodott nagyon a legény, hogy ugyan mit is csinálhatna tenger sok szabad idejiben? Elkezdett egyszer csak blogolni, s élvezte is nagyon, még ha nem is volt néki ezres olvasottsága. Nem azért csinálta. Hanem mert szerette...
Aztán egyszer csak megcsörrent a legény furfangos telefonja, ösmerős nevet látott rajta, akit nem igazán szívlelt. Mindegy - gondolta magában - meghallgatom. S lett aztán megállapodás: vidd el ezeket a gyerekeket a hegyek közibé te legény, hadd lássanak szépséges tájakat, hallhassák az erdő madarait és érezhessék az fák illatát!
Fel is kerekedtek egy szép reggelen, s meg sem álltak a messzi messzi Mátráig. Kalandoztak szerte szana az ösvényeken kicsiny kis kordéjukkal, megmászták a Kékest padlógázzal, patakon gázoltak keresztül, fák sűrűjében keresték a táborhelyüket, csillagokat vadásztak az éjszaka, szalonnát sütöttek és mindez nagyon tetszett a legénynek. Mert szerette amit csinálhat...
Így örült a legény annak, amit csinált 😁
Másnap még bevették Sirok várát s rácsodálkoztak e kis ország szépségére újra és újra. Örültek nagyon a síkvidéki lurkók a hegyek hallgatag meséinek, el is köszöntek tőlük méltóképpen, mikor utoljára zárhatták be a látványt kicsi szívük mélyére.
Recsken szippantottak egy jó alaposat a történelem titkos szelencéjéből, hogy aztán Sástón kifújhassák magukat egy jó kis bobozás közben. S aztán csak gurult és gurult a kicsi kocsi haza, dél felé, immár az alföldi alkonyat függönye mögött.
...s közben a legény egyre csak arra gondolt: én ezt SZERETEM! 😍
A csipet csapat Sirokon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése