Most egy kicsit zanzásítok a számítógépemen már korábban félretett tartalmakból. Egy zene + egy fotó.
Kán (Baranya), Renault Twingoval. Új kora óta a családban van, teszi a dolgát, szeretjük. Legnagyobb királyság a nyitható ponyvatető 😁
Kán pedig egy gyönyörűen helyrehozott kis üdülőfalu valahol az isten háta mögött pár kilométerrel.
Ha a nyarat keressük, érdemes motorra pattanni. Nem kell nagy dolgokra gondolni: sokszor a több kevesebb. Ezzel a kis 125-ös Yamahával (is) elég alaposan bebarangoltam a környékbeli poros dűlőutakat számtalanszor...
Otthona jó esetben mindenkinek van. Vagy volt. Mint ez is itt például. Ráadásként a tó is teljesen ki volt száradva, aminek a partján áll(t).
Itt éppen az őszi Mátra ösvényeit rója, valahol Sástó és a Kékes között.
Nem bizony, ez nem Amerika. Viszont nekünk is van 66-os utunk, Pécs és Kaposvár között. És van olyan szép mint a Mother Road!
Ez a fotó sem Kaliforniában készült, viszont kapcsolatos az utak végtelen tengerével. Mióta az eszemet tudom, szenvedélyesen szeretem böngészni a térképeket és képzeletben utazom a globális pókhálón.
Pörgessük fel a bulit és képzeljük azt, hogy a kép bal alsó sarkában látható hangszóróból torzításig üvöltve dübörög a rave! 😈
Imola mellett jártunk az öreg Ikarusszal fát szedni a kis osztállyal, akiket kirándulni vittem a környékre. Azt hiszem akkor szerettem bele örökre a Galyaságba.
Egy kis retro, mert mindannyian csak porszemek vagyunk a szélben.
Mint az öreg családi Trabant is már, nagy valószínűség szerint...
...úgyhogy maradjunk életben, élvezzük azt bármi módon és UTAZZUNK! 😉
(Például a magyarhomorogi falunapokra. Népet motoroztatni. Felejthetetlen marad!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése