36. Régi álmok

Upsz, jó ideje nem írtam már semmit, bocsesz!
Jó ideje már, mert mindíg menni kell. Végtére is az előrébb való dolog énnálam, mint írkálni... 😉

Folyik az idő. 

S közben van időm régi dolgokra újra ráébredni. Például hogy mennyire szerettem régen éjszaka vezetni. S lám: most éjjel élek, nappal hálok. Rendszer semmi továbbra se, csak úgy egyik nap a másik után. Persze van némi céltudat, csak ugye az "átkozott hétköznapok".

Itt jegyezném meg, a közösségi portálon olvastam egy ismerősömnél: "Nem a hétfő a szar, hanem a munkahelyed!" Megértem, átérzem.

Ugye megyegetnek a buszos kirándulások. Aztán néha egy kis teherautókázás is. A köröshegyi völgyhídról elénk táruló panoráma minden körülmények közt élvezetes:

Aztán ha van egy kis időm, néha elviszek pár embert A-ból B-be "csak úgy". Van hogy megyek egész éjszaka, előfordul 6-700 kilométeres karika is. Nem baj, én ezt szeretem csinálni.

"Szabad napjaimon" (hülyeség: mind szabad! 😊) ülünk a motorra. Nem tudom azt mondani, hogy ez a legjobb, mert nem a közlekedési eszköz számít igazán, nem is kifejezetten az út célja, talán csak maga az "úton levés". Bár egy tőlem is többet mozgolódó barátom szerint az marhaság, nem lehet az út célja maga a helyváltoztatás. Pedig de.

Annyi csoda van tőled karnyújtásnyira! Miért nem nyújtod ki a kezedet?