38. Az ebéd

Az úgy történt, hogy a Zasszony nem főzött. "Majd elmész ebédelni valahová!" - így szólt a napi ajánlat.

Elmentem...

Egy ideje már tervbe volt véve, hogy hasonló "katasztrófa" esetén motorra libbenek és meg sem állok Salgótarjánig - az tőlünk 200 kilométer és 3 óra, mármint csak odafelé. 

Nagyon szeretem azt a várost. Egy évig laktam ott, mondjuk úgy: iskolába jártam. Az egész településnek sajátos hangulata van, amire az utóbbi évek gazdasági dübörgése (...) csak rádobott még egy lapáttal. Én azt vettem észre, hogy nagyon sokakban valamiféle negatív előítélet-halmaz van ezzel a kis megyeszékhellyel szemben. Miért is? Tény, hogy a szocialista éra itt egy picit jobban odaverte a lábnyomát, ezt letagadni se lehetne. Panelházak, betondzsungel, elhagyottan árválkodó telepek, magányos gyárkémények és rengeteg szocreál szobor - merthogy Salgótarján a szobrok városa, tudtuk é? Számtalan hasonló jellegű településünk van még szerte az országban, de valahogy Győzikefalva még ezek közt is még negatívabb felhangnak örvend.

Én ugyan elfogult vagyok, de nézzük csak a pozitívumokat! Az egyik legszebb fekvésű város az országban. Ahogy lassan bekúszik a 21-es út a Cserhát és a Mátra dombjai közé, ahogy fokozatosan minden elkezd hullámozni körülöttünk, ahogy egyre zöldebb lesz a táj. Mivel az egykori bányászkolóniák és a számtalan kisebb-nagyobb völgy észak-déli irányt ad a kiterjedésnek, így először mindenféle ipari övezeteken megyünk keresztül, aztán szép lassan beérünk a városközpontba. Különleges. Ahogy az egykori Karancs Hotel magas tömbje és a túloldalt fölötte égigérő Kálvária próbálja agyonnyomni a mégis tágas főteret, a mindenfelé elterpeszkedő panelblokkok végtelen ugynakkor valahogy mégis harmonikus látványa egybeolvad a mögöttük elbújó erdők lankáival, az valami egészen egyedi. Sok kisebb ilyenolyan "telep" és "bánya" ágazik szét a város testéből, mindegyik megannyi mikrokozmosz. És maga a pezsgés! Pörgés és élet. Csupa kedves ember. Szép lányok.

tarjáni hangulatkép

Ezeken járt az eszem, miközben ebédeltem a CZZ teraszán. Meg még azon, hogy az elmúlt pár év alatt, amíg nem volt szerencsém ellátogatni ide, vajon mennyivel lett élhetőbb Salgótarján? Én azt hiszem, hogy egyre inkább érdemes úgy gondolni rá, mint "jó hely"-re! Rengeteg érdekes programlehetőség, karnyújtásnyira található szebbnél szebb kirándulóhelyek, erőteljesen élő helyi sajátosságok élükön az ékes pálóc beszéddel, páratlan természeti és ember alkotta csodák akár a város távolabbi holdudvarában szendergő kis falvakban is. Annyi szépség, francba a hülye előítéletekkel!!!

Aztán még gyorsan tiszteletemet tettem pár kedves régi helyszínen, tekertem egy rövidet Mátraszele és Rákóczibánya felé és már megint száz felett járt a kilométeróra mutatója útban hazafelé, "lenn az Alföld tengersík vidékin"...

Gyakorlati tanács ismét és újra: nem érdemes 300-350 kilométernél többet motorozni egy nap! Fárasztó, lélekőrlő és a nagy része  értelmetlen.