Csend van.
Csak az idő múlik.
Nyommal vagy nyom nélkül - elménk választása.
Kisfiúként, majd kamaszként is úgy lett, hogy gyűjtöttem sok mindent, leginkább emlékeket. Sok dolog még ma is "beugrik" régről, főleg ha utazásról van szó. Számomra érthetetlen, hogy szűkebb és tágabb környezetem miért csodálkozik el olyan nagyon mindíg a fényképezőgép-szerű agyamon? Jártam valahol, eleinte talán ösztönösen, majd később nagyon is tudatosan átengedtem magam a hely varázsának, hagytam időt ott lenni és így az élmény eggyé vált velem. Örökre belém rögzült. Egy illat, egy hang, egy kép képes kész emléklavinát elindítani bennem.
Így van ez most is már egy ideje.
"Dolgozom."
Egy fenét, inkább hobbi ez, egy véletlen jött lehetőség, és én próbálom belőle kihozni a legjobbat. Hogy majd később, amikor nosztalgiázni kell, ne a kiégett hétfők és a soha el nem érkező hétvégék végtelen sorai közt tévelyegjek az emlékek óceánján.
Kisgyerek vagyok megint.
Lelkes és örvendő.
Várom az újabb kalandot, melyek itt állnak előttem, mint ezek a kis mecsbokszok valahol Hollandiában...
Összepakolunk és indulunk.
Felfűzzük a gumiabroncsok végtelenül rohanó keskeny csíkjára az öreg kontinens megannyi útjának aszfaltját, hogy egy szusszanásnyit megpihenve másnap újfent nekirugaszkodjunk. Így megy ez hétről hétre, mégsincs unalom vagy megszokás. Sok felnőtt kisfiú újra a nyeregbe száll, hogy betörje a hintalovát. Sosem növünk fel mi férfiak, csak a játékaink mérete és értéke nő...😉
És közben én elkezdek emlékezni. Van időm, ez a "munkával" jár. Főiskolás éveim alatt - mintegy megkésett gyermekkor tüneteként - sokszor vettem észre magamat, hogy csak bambulok ki a busz ablakán. Sodródtunk térben és időben, sok élet összezárva, mégis mindenki egyedül. Sosem volt egyforma két út! Persze: teljesen más életpályára készülve néha megfordult a fejemben, "mi lenne ha". Na aztán az lett. Néhány kanyarral és bukkanóval, de amit a szív és az ész megálmodott, az lett. És én boldog vagyok.
Vezetek. Megint. Mindíg.
Őszintén remélem, hogy egy napon, egy újabb kalandként majd megoszthatom mindezt veletek, vagy akár Veled is, kedves Olvasóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése