Nem akarlak untatni túl sok önéletrajzi marhasággal.
Az emberek természetüknél fogva kíváncsiak, de azért van egy határ...
Szüleim az ország két végéből valóak. Természetes volt hát, hogy mióta az eszemet tudom, évente pár alkalommal átszeltük ezt a picike államot.Csongrádból Zalába.Tök természetes volt a Balaton,a dübögő emmhetes és a Trabant hátsó szélvédőjén a tetőcsomagtartón elbillent zsírosbödön tartalmának lassú lecsorgása a nyári kánikulában...😂 Jártuk az erdőket és dombokat drága nagyapámmal, aki mindíg mutatott valami új fejezetet a természet nagy képeskönyvében.
Az a Trabant
Mire eljött a klasszikus osztálykirándulós korszak, nekem azért már "komoly" tapasztalataim voltak, legalábbis a korosztályomhoz képest. Hajókázás a Tiszán, városlátogatások, azóta már megszűnt vidámparkok és állatkertek, várak, kastélyok, skanzenek, meg a jó ég emlékszik még pontosan hogy mi minden?
Iskola után éjszakába nyúló bringázások az utcán és a környéken. Ez lett az alapja a későbbi függésnek: ma is mindenhová kerékpárral járok. Olcsó, egészséges, környezetkímélő, no meg szeretem is. A város környéki elhagyott tanyavilág felderítésére sincs jobb eszköz ennél.
Sasával rengeteget horgásztunk a Kurcán. Gyerek fejjel az maga volt a csoda: egy igazi biológiaóra, teljes szabadság, arra csatangoltunk, amerre csak a kedvünk tartotta. Sok sok szép emlék...
...és igazából minél többet csángálok a nagyvilágban, annál inkább rájövök: a leggyönyörűbb dolgok a közelben rejtőznek!
Következő alkalommal keresünk néhányat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése