Huhh,az Autó, aminek kétszer örültem - ahogy mondani szokás.
A két kép elkészülte között kb 14 év a különbség. A bal oldali autóban apám ül, jobb oldalt én. Épp a jogosítványomat csináltam, amikor az előbbi úgy összefosta magát, hogy én már nem vezethettem. Aztán jött az elhatározás, az álmatlan éjszakák és ment el úgy nagyjából másfél millió forint a hugyozóba....😥
Folyamatosan épült - szépült és ugyanebben a tempóban pusztult.
Viszont elvitt és hazahozott mindenhonnan, elég rendesen betekeregtük a környéket az öreg Klaus von Nemnepperrel - mert ez volt a neve. Nem adunk neveket használati tárgyaknak, de ez az öreg német nemes nekem egy pöttyet többet jelentett na! Emlékszik még itt valaki a Klinika nevű sorozatra? Na abban volt a Klaus Brinkmann prof, neki volt majdnem ilyen autója. Nem ilyen szép, mint az enyém, de majdnem!😁
...és hát Nem-nepper, mert őkelme tisztes családi limuzinként szolgált élete javában székes fővárosunk egyik külső kerületében. Ezzel kérem nem csempésztek pancsolt ukrán gázolajat, neeeeeem bezony!
A műszaki dolgokat most hagyjuk, ez nem az a blog.
Akit érdekel az ilyesmi, az olvassa pl a Totalcart.
Eleinte nem merészkedtünk messzire.
Ellátogattunk régi kedves lakhelyem - Salgótarján - tágabb környezetébe, felfűztük a kerekek vékony nyomára Hollókőt (vagy Hollókövet?😳), a tari sztúpát, a somoskői várat, és
Szilváskőpusztát.
Útba esett a Dunakanyar: Visegrád ofkorsz, ebéd a Nagyvillám Étteremben (pazar kilátás és ehhez méltó konyha), ne felejtsük ki a bobpályát sem. Pihenés képpen kis hegymászkálás a Börzsönyben, meglehetősen exkluzív társasággal:
Következett a szívem legféltettebb csücske, Szögliget.
Rengeteg fotó, kedves ismerősök, nagy tervek fűződnek ehhez a galyasági településhez. Lesz róla külön bejegyzés, ne aggódjatok!
...és nehogy már ne menjünk a határon túlra!
Pár nap Keszthelyen, és meg sem álltunk a Plitvicei tavakig.
Tessék meglátogatni, mert szépséges!!! És ezekkel a látványosságokkal az a baj, hogy a soksoksoksok turista akarva akaratlanul rombolja. Érdemes rászánni két napot, annyi idő alatt kényelmesen be lehet járni, le lehet ülni a padokra, el lehet kattintani minden fotót.
Innen persze a tengerpartra gurultunk tovább és Senj városánál megálltunk. Érdemes! Főszezonban érkeztünk, de hamar és jó áron került szállás egy magánháznál. Hasonlóan szorult helyzetben a központban található információs irodában tudnak segíteni rajtatok. A part kavicsos, de van egy kibetonozott rész is, az tök jó és ha szerencséd van, láthatsz delfineket is.
Van egy vár is, menj oda, fizess be, nézz szét, örülj!
A belváros zegzugos sikátorokkal kellemes esti programot ígér.
Irány Szlovénia, ami a legkarajabb úticél itt mellettünk.
Postojna mellett van a cseppkőbarlang, ami pont ugyanolyan varázslatos, mint a mi Baradlánk, csak egy "picit" nagyobb. Vonattal visznek bele a talajba vaze, ki ne hagyd! Sokan vannak, de jó lesz. Oda kell menni időben, aztán várd ki szépen a sorodat...
Ha a te párod is egy bús képű lovag avagy lovagina a lelke mélyén, ugyan kanyarodjatok már el a predjamai várkastélyhoz lécci! És ne szigorúan csak az ojjektumot nézzétek meg, hanem tessék sétafikálni picit a faluban, a környéken is.
Picit visszakanyarodva az autós kirándulászás knowhowjához: a navigálás. Eleinte egy faék egyszerűségű noname IGO navigáció volt a segítségünkre. Már amikor működött. Meg aztán én is hülye voltam hozzá, így sokszor ilyen helyekre is elvitt bennünket ez a fránya technika, de mi ezt cseppet sem bántuk:
(Azóta az ájgót kihajítottam és a tökéletesen bevált és maximálisan ajánlható Nokia OVI/Here Maps van helyette.)
Bled. Erről a helyről már annyian írtak olyan sokat, hogy én nem fogok. Te se guglizz sokáig a gép előtt ülve, hanem ránts össze egy hátizsáknyi cuccot, markolj magadhoz némi ajrót és INDULJ!!!
Kalandjaink Klausszal hamarosan folytatódnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése