...és öreg Audink csak falta a kilométereket!
Nyitásnak ismét Szögliget, mert abból soha nem elég.
Perverz imádatot táplálok az elhagyott, kihalt helyek iránt, ezek egyik szép és kevéssé ismert példája az 1943-ban elnéptelenedett Derenk.
Igazából már csak két említésre méltó emléket találhatunk a falu helyén: a temetőt és a jelenleg bármikor szabadon látogatható múzeumként funkcionáló iskolát. Erre halad el az Országos Kéktúra útvonala is.
Derenk
Szögligeten házat szerettünk volna venni, találtunk is, aztán végül egyéb okokból mégsem költöztünk oda.😢Viszont sokszor visszajárunk és elég alaposan bebarangoltuk a környéket is.
Az Aggteleki Nemzeti Park honlapján elég jól lehet tájékozódni a lehetőségekről. Sajátos hangulatú, elfeledett vidéke ez az országnak, ahol jó értelemben állt meg az idő és talán a fejlődés is. Erdők közt kis ékszerdobozként szégyellősen elbújó parányi falvak egy régmúlt világból itt maradt építészeti kultúrával, megőrzésre több mint érdemes hagyományokkal. Nincs rohanás és nincs teszkó sem. Imádom. Simon barátom Angliából ragadt itt, miután átbiciklizte a fél világot - szó szerint. Honlapjukon remekül érzékelteti az idegen számára talán elsőre furcsa szokásainkat, mindennapjainkat (angolul tudók előnyben).
Szögliget, majdnem-házunk a Ménes patakkal a kertben
Utunk Debrétére vitt tovább, ahol akkor laktak tizenketten. Igen, jól látod! És nem ez a legkisebb falu az országban!
Ha érdekel kicsit jobban a téma, tallózgasd az Éledő falvak honlapját! Hasonló utat mi is bejártunk az asszonypajtival, bár a dokumentálás és propagálás szándéka meg se fordult a fejünkben...
Ha érdekel kicsit jobban a téma, tallózgasd az Éledő falvak honlapját! Hasonló utat mi is bejártunk az asszonypajtival, bár a dokumentálás és propagálás szándéka meg se fordult a fejünkben...
Tehát Debrétén gyorsan össze is spanoskodtunk a teljes lakosság 25%-ával:Molnár Berti bácsi mint korelnök jött oda érdeklődni ottlétünk célja felől, Jakab Laci bácsi egykori polgármester "természetesen" a rendszert szidta, a harmadik néninek már nem emlékszem a nevére, de ő is nagyon kedvesen fogadott bennünket.
Debréte a háááázbaaaaan!!!
Őrületes nagy attrakciókra itt nem kell számítani, csak csend van. Az viszont jó sok. Pici templom, nagy olajütő. Patak és mellette "két" Petőfi utca. Régi házak, régi álmokkal. Siralmasan szép.
Hagyjuk BAZ megyét, menjünk túl a Dunán!
Nejemnek van egy gyagyája, hogy ő kastélyt szeretne. Semmi probléma, megyünk kastélyra vadászni! És mivel két hetesre sikerült az út, közben volt időm és lehetőségem meggyőzni egy kisebb kúria nagyobb létjogosultságáról...😀
Megdöbbentő, hogy mennyi ilyen jellegű épület van az országban! Nagy részük sajnos romos állapotban található, a többi meg elzárt magántulajdon. Elenyésző hányaduk az, amire költenek (mondjuk hosszabb távon is) és így szép lassan az enyészeté lesz egykor volt kincsünk.
Székesfehérváron járva nem érdemes elsuhanni a Bory vár mellett. Érdekes, romantikus szelete egyfajta utópisztikus mesevilágnak, amit Bory Jenő bácsi a tulajdon két kis kezével lapátolgatott össze.
Nem messze Csalapusztán áll a Kégl kastély. Itt jegyezném meg, hogy nem feltétlenül kell megijedni és kedvetlenül továbbállni a "Magántulajdon" meg "Belépni tilos" meg más hasonló táblák esetén! Ha van valaki a közelben (mint például az előbb említett házikó esetén is), tessék odamenni és megkérdezni, hogy nem e lehetne e véletlenül e meg e nézni e azt ott? Nem kell tolakodónak lenni, az akaratosság sem feltétlenül célravezető dolog. Ha látják rajtatok, hogy nem lopni jöttetek vagy mittudomén, akkor valószínűleg nem lesz gátja a látogatásnak. Mi legalábbis tízből kilencszer így jártunk. Sőt volt, ahol a szekuritis bácsi kalauzolt körbe minket teljesen önzetlenül. Nem kell megijedni, bátorság, határozottság oszt gó!
A másik meg - és ezzel nem illegális magánlaksértésre akarok buzdítani senkit sem! - , hogy mindíg van hátsó bejárat. Vagy egy nyitott ablak, vagy egy rés a kerítésen. Ha nem félsz az esetleges lebukástól, balesetveszélytől, hómlessztől, akasztott embertől, stb., hajrá! Nagy szakértője a témának Hajner Gyuszi barátunk, ő azért elég rendesen belesüppedt az urbexelés mocsarába, lehet élvezkedni jobbnál jobb videóin ehune!
...és ha már urbex, következzen egy magyar klasszikus, a szentkirályszabadjai egykori ruszki laktanya és reptér. Akár egy teljes napot is rá lehtne szánni, jó nagy terület. Az ilyen erősen eldzsungelesedett helyekre szerintem a legalkalmasabb ősszel vagy télen ellátogatni: kisebb a dzsumbuj, könnyebben közlekedsz, hamarabb észreveszed a látnivalókat. Mi meg ugye nyáron voltunk:
A Balaton-felvidék is megér egy misét, most mindenesetre csak egy apró és talán kevéssé ismert zugát árulom el - csak itt/csak most/csak neked - : az óbudavári Mosóház Kútvölgyről van szó. Apró kis liget a falu alatt, forrás, patak, nyugágy meg minden ami kell egy forró nyári délutánon. Igazi kis oázis. Nincs fotó, nincs link. Ha érdekel, keresd fel magad, vagy kérj meg engem hogy vigyelek el oda! 😉
Suhanunk tovább, két hétbe nagyon sokminden fér ám bele!
Beugrunk Iborfiára, ami állítólag tényleg a legkisebb önálló önkormányzatú település Magyarországon.
Letérünk Lendvadedes felé, ahol az erdőben remek horgásztavat alakítottak ki.
Második nekifutásra sikerül bevennünk a mikosdpusztai kastélyt.
...s közben, előtte és utánna rengeteg elhagyott épület, aprócska falvak, s megannyi látnivaló, amikért nem érdemes és nem is kell elmenni Magyarországnál messzebb! Hisz minden itt van karnyújtásnyira.
Következő nyári programunk a Cserehátba vezetett. Nem összekeverendő a Cserháttal, mint azt sokan teszik! Ez a kistáj az Aggteleki karsztvidék és a Zempléni-hegység között fekszik, utóbbival kezdünk.
Van ott sokféle Huta:Kis-, Nagy-, Közép-, Ó-, Három- és Új.
Eszményi úticél például egy hosszú hétvégére. Minden adott a kellemes időtöltéshez: szép táj, sok erdő, kedves emberek (a mi vendéglátónk Roooobííí kutyájának neve azóta is szállóige nálunk) és hát ugye jóféle borok. Tokaj mondhatni egész közel van, én meg élek halok a fincsi késői szüretelésű édes fehér borkülönlegességekért. Az erdőbényei Illés Pince különösen ért a szájam ízének megfelelő szőlőlé facsarásához.
Lényegtelen baromság a részemről, hogy mivel fotós szemmel (is) közlekedem ilyenkor, sokmindent észreveszek. Azt meg tudjuk mindannyian, hogy állítólag "mindenütt jó, de legjobb..."
...otthon?
Találkoztam ilyen csatornafedéllel például Pécsen is, a későbbi Árkád mellett. Hát, annak is volt egy fílingje, amikor egy fél napos buszozás után éjfél körül bandukolok fel az albérletbe és a talpam alá mászik egy hasonló ipartörténeti műremek...
Ööööö hol is tartottunk? Ja igen, Cserehát!
Amit írtam a 2010-es galyasági résznél, az ide is igaz. Itt viszont már hatványozottabban találkozhat a tisztelt utazó a "lejtmenettel". Ha van kedved és merszed, térj le például Csenyéte felé, megérted mire gondolok...Elmaradottság, szegénység, indiai túlélők a szociális háló szemein átperegve, miegymás.
Zsákutca - mondhatnánk.
Aki erre jár, ne számítson luxusra. Étkezési lehetőségek, szállások csak nagyon ritkásan vannak errefelé, de még egy éppen nyitva tartó boltot sem épp egyszerű lelni.
A karácsonyi welneszezés mostanában kezd divatba jönni. Szerecsére mi pont úgy jártunk Nyíregyháza - Sóstón, hogy csak alig páran lézengtek az egyébként remek állatkertben és a fürdőben sem kellett közelharcot vívni az élményelemekért. A panzióban sem volt rajtunk kívül senki, mindenki a mi kegyünket kereste, szuper volt na!
---
...és hogy a 2011-es év se múljon el külföldi út nélkül, irány Románia!
Ez kap egy külön posztot, mert szerintem hihetetlen az egész...
Tollfelvásárló megvan?
"Bárkinek bármilyen kommentje van, tessék szólni vagy kézzel inteni és itt helyben megválaszolásra kerül a komment!" 😂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése