9. Románia

Mindenki úgy el volt alélva Erdélytől, hogy mondtam én is: nézzük meg magunknak! A nejem már volt egyszer korábban, igaz az egy szervezett buszos út volt. Ennek még lesz jelentőssége a későbbiekben.

Így utólag: kicsit húzósra sikerült az ütemterv, ami őszintén szólva nem is volt. Vittünk egy térképet, bejelöltük rajta a potencionális látnivalókat, majd uzsgyi! Más semmi nem volt előre lefixálva.

"újratervezés"

Első nap eljutottunk a Vaskapuig, persze nem egyenesen, hanem a Ruszkai-havasokon és a Szörényi-érchegységen át. Utóbbi már éjszaka, úttalan útakon át az erdőben, de annyira elveszve, hogy legtöbbször a navigáció is csak tanácstalanul ismételgette a "dzsípíeszkapcsolat megszakadt" című szomorú sanzont. Mindez tarkítva a kivilágítatlan nevesincs falvak keskeny utcáin éjszaka világítás nélkül motorozó helyi hülyékkel. Meg amikor mész az erdőben és a Dácsia pikápp egyszer csak úgy elmegy melletted, hogy se világítás, se jónapot és se út. Éjfélkor megtaláltuk Újmoldova egyetlen még nyitva tartó ...khmm... moteljét, minden mindegy volt már akkor. Viszonylag sok euróért kaptunk ajándék pornóújságot az éjjeli szekrény fiókjában, mondjuk a használt pézsé már kicsit erős volt mellé. Másnap még a tulaj fejkendős anyukája rittyentett nekünk egy erős reggelit, a Google Translator segítségével "jót beszélgettünk" és már libbentünk is tova a Duna völgyében.

Az a motel. Nem az a pikápp.

Dzsaltunk tova a Déli-Kárpátok kies lankáin. Mivel összehasonlítási alapom nem volt a román utak egykori és mostani minőségét illetően, annyit azért észrevettem, hogy általánosságban mindenütt szar. Kivéve, ahol akkoriban húzták újra. Alap tisztességesen kiszedve, aládolgozva, rá tükörsíma aszfalt, ahogy azt kéne. Ja és az egyetlen rendőr aki megállított minket, folyékonyan beszélt angolul...

Tehát porolunk az úton. Előnyben részesítem azokat, melyek mellett a térképen zöld csík van, ez általában mindenütt a különösképp festői minősítést jelöli. Azon már nem is akadtunk fenn nagyon egy idő után, hogy a fene tudja melyik nemzeti park -egyébként elég nagy forgalmú - burkolatlan útján lassítás nélkül jöttek szembe a bolgár kamionok. Félreálltunk, elmentek , nagy ügy. Az viszont egy picit meglepett, amikor az egyik hosszabb lejtőn megeresztve a ménest egyszer csak vastag fehér büdös füst tört ki a műszerfalon lévő szellőzőnyílásokból! Ejjha, nézzük csak! Megállunk, mindent átnézek, semmi. Megint füst. Ballag szembe egy csávó (megjegyzem: a semmi közepén, sehonnan bárhová), elkezd nagyon magyarázni románul meg mutogat a bal első kerékhez. Lényeg: letörött az alsó rugótányér és a spirálrugó teljes erővel nyomta ezt a leszakadt fémdarabot a gumiabroncsba. F@sz@, most mi legyen? Szerencsére sose volt a kocsiban normális méretű pótkerék, csak ez a mankókeréknek csúfolt bénaság, ami az alábbi fotón jobb oldalt van. Az épp befért a helyére és a hátra lévő kb kétezer kilométert ezzel tettük meg. Ja nem, utolsó nap a magyar határ előtt elélvezett ez is!!!

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája" - kezdi nagy mellénnyel a Költő. Sanyi bátyám, azért nem olyan csúnya ez itt erre. Nagyon rá voltam már éhezve az erdélyi vendégszeretetre meg minden más közhelyes izére, úgyhogy aznap még elverekedtük magunkat Szászsebesig. No itt már hallottunk végre igazi ízes magyar szót az utcán, hejj! Két részeg cigányasszony tépte egymást a főutcán...

Kezdett meginogni a hitem. A forintunk se fogy, magyarul se tud senki, a kaja is gáz, mi lesz itt? Ja ha már nyelvtudás: az asszonnyal ketten együtt öt nyelven meg tudjuk magunkat értetni elég nagy százalékban. Én folyékonyan beszélek angolul és alap fokon németül, ő anyanyelvi szinten franciául és valamennyire spanyolul, meg aztán a magyar is megyeget valamennyire. Romániában? Felejtsd el barátom, csak románul! Nem Erdélyről beszélek, amíg eljutsz odáig!

Menjünk is tovább...

Torockóról nem regélek, lerágott csont. Igazából a Székelykő fekvése teszi olyan különlegessé.Az ipari turizmust jó ideje nem csipázom már, no itt bőven lehet vele találkozni, ha rosszkor érkezel! Nem látod az embertől meg a busztól a látnivalót.

Tipikusan ismert "romos" hely Bözödújfalu. Csau bácsi nagyszerű(nek nem nevezhető) település"fejlesztési" reformjainak köszönhetően adott volt egy terv, hogy ebbe a völgybe márpedig tavat kell csinálni. Meg adott volt ez a falu, pont a völgy közepén. Emmán bajság, micsinyájjunk? Megvan, árasszuk el a falut! A zseniális terv eredménye képpen lett tó, meg eltűnt egy (magyar) falu. Fura emléknek visszamaradt a tó vizéből segélykérően kimeredő templomtorony. Aki nem hiszi, járjon utánna!

Na de mostmár Erdélyt akarok! 

Szerencsére a barátaink korábban már jártak errefelé, ők ajánlották Gyergyószentmiklós mellett az Anita vendégházat. Hazaértünk. Kedves vendégfogadás, áfonyapálinka a bélbe, zabálás! Pazar környezet, barátságos faházak, hegyek, patak, miegymás. Maradtunk is még egy napot, kipihenni a korábbi fáradalmakat.

Nincs innen messze a Gyilkos tó és a Békás szoros sem. Naaaaaaaaagy nevezetességei ezek ezeréves Pannon szép hazánk megsebzett testének, turul tesvérgyeim! Meg is néztük jól mindkettőt. Ti is nézzétek meg. Divatos tevékenység ez. Aztán gyertek haza és meséljétek el hogy milyen szép. Mert nem csúnya egyik sem, ez tény. Oppárdon, hogy Damasa szakadék? Vagy hogy Megyer-hegyi tengerszem? Ja nem tetszik tudni, hogy az miaz? Hmmmmm....

A szerző épp a Valamit csodálja

Csíkszereda, Székelyudvarhely felé kanyarodtunk. Nem nagyon emlékszek rájuk, majd mondom hogy miért. Korondon naná hogy megálltunk, a zasszony nagy nehezen vett magának egy igazi műbőr táskát, megnéztük az eredeti kínai termékeket s vegyes érzelmekkel gurultunk Parajd felé. Mikor a falu szélére értünk, már tudtam, hogy nem fogunk még csak lassítani sem. Kitehették volna nyugodtan a "megtelt" táblát is akár. Szakmai ártalom és már említettem is fentebb, hogy az ipari turizmust nagyon rühellem.

Nem emlékszem rá pontosan, de asszem valahol itt gurult el a gyógyszerem végleg. Minden mindegy volt már. Annyit áradoztak a kollégák, ismerősök, mindenki, hogy valószínűleg túl nagy elvárásokkal érkeztem és csalódva kellett távoznom. Így utólag érthetetlen okból elég sietősre vettük a tempót is, teljesen fölöslegesen. Egy életre szóló tapasztalat volt, ezt a hibát azóta is próbálom nem elkövetni. Tapasztalatom szerint egy napra kb 300-350 kilométer elég egy ilyen roadtrip esetében, ekkor nem kell hajnalban kelni, van idő mindenre, haladunk is és szállást sem éjszaka kell már kajtatnunk. 

A román útból még pár szösszenet.

Majdnem építészként "lenyűgözött" (egész a hányingerig) Bánffyhunyad főutcájának látványa. Nem tudom szavakba önteni, ezt a kis videót a feleségem készítette:

Egy kis jó is a végére, mielőtt még több sz@r ömlik a nyakunkba. A Gyalui-havasok tetszett. Vadregényes. Persze itt már megint teljes a kommunikációs káosz, az utolsó szállásunkon Albacban át is csesztek vagy 20 euróval ("régi lej - új lej - euró konverzió"). Nagyon kedvesek voltak a háziak, ez tény, de megint az apróságok: hideg a szobában (csajok ezt biztos megértik), a ház előtti - egyébként festői - folyóban tarkállik a szemét, ilyenek. 

...és útban hazafelé valahol egy cigányputri után elélvezett a mankókerék is. 5 kilométer séta egy vulkanizerhez, teljesen feleslegesen. Visszafelé felvett egy dzsipes srác, aki pont annyira tudott németül, mint én, és pont annyira volt egy flexsze, amennyire nekem arra szükségem volt. Kivágtam a rugótányért a picsába, eredeti kerék vissza, hááááááát.....a gumi és a rugó közé nem gyömöszöltem volna be a hajszálamat! Sűrű qrvaanyázások és imádkozások közt lépésben megközelítettük a mai Magyarország területét...

Valahol a Gyalui-havasokban. Nem Erdélyben.

Említettem már, hogy a nejem kastélyt szeretne? 😉

(Ha tudtok eladót picipézé', kommentben várom!)

Útba ejtettük a Kondoros melletti Geist kastélyt, ami akkoriban bizony még elég ramaty állapotban volt, ma viszont megérne egy újabb látogatást, állítólag gyönyörűen rendbehozták. Nem úgy, mint a nem sokkal messzebb található kiscsákói kastélyt. Műemlék? Védelem? Nókomment... 😢

Geist kastély anno