...az volt egy pár!
Szegeden a földrajz tudományokat próbáltam elsajátítani.
Pécsen az építészetet.
Salgótarjánban meg valami egészen mást, az amolyan világjárós szakma lett volna.
Természetesen mindenhová busszal utaztam. Eleinte sűrűbben, aztán - főleg a távolságok és a menet közben kialakuló új barátságok miatt - ritkábban. És jó volt buszozni. Sosem unatkoztam. Alap volt ugye a "vókmen" (fiatalabbaknak: az egy olyan mp3 lejátszó, amihez jó sok kazetta és ceruzaelem kell, valamint mindez együtt baromi sok helyet foglalt el a hátizsákban 😁). Az utóbbi két desztináció 5-7 óra volt csak oda, így aztán lehetett bambulni világba!
Pár év múlva - immár a volán mögött ülve - ezt írtam a naplómba:
"Battonyára küldtek, ami azért már távolsági járatnak számít.
Furcsa volt, hogy most én mondtam: "18.10-kor indulunk tovább, meg ilyenek és nem nekem mondták. Péntek lévén tele voltam nagy hátizsákos diákokkal, tehát az a bizonyos kocka mostanra fordult meg.
Tetszett az a vidék is, az az igazi magyar puszta. Fantasztikus élmény volt számomra belevezetni a buszt a csodálatos naplementébe, aztán az éjszakába. Úgy érzem, hogy valahol ezért kezdtem el buszozni és nem másért. (2002. október 19.)"
Napló és az ő írása.Itt épp asszem Kőszegen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése